SilverForest
Első fejezet
Mirenee
HOSSZÚ VOLT AZ út hazafelé. Bandukoltam a sárban, a hóban és a mocsokban. Hideg tél volt, -50 ℃. Szerencsére volt egy jó vastag bundám, ami alatt nem fáztam. Az erdőben lévő fákról hatalmas jégcsapok lógtak, amelyek ha leesnek, akár meg is ölhetnek. Nagyjából ötven centiméter lehetett a hótakaró, amit inkább vastag jégrétegnek is nevezhetnék. A sikamlós jégen annyira csúszott a mancsom, hogy alig bírtam járni. Fújt az erős, csípős szél, ami a bundámon is áthatolt. Egy erdőben éltem az életem a télen és az év nagy részében. Magányosan... Egyedül... Soha senkim nem volt akire valaha is számíthattam volna. Mentem élelmet keresni, de a vastag hótakaró és az erős szélvihar hátráltatott engem. Nem tehettem semmit. Lekuporodtam egy vastag fa tövébe és vártam. Vártam a végzetet. Vártam, hogy a hó mikor fedi be pirosas-sárgás bundámat. Éheztem. Rajtam már csak a csoda segíthet! Semmi más. Majd szép lassan elaludtam. Talán örökre, talán nem. Csak abban reménykedhettem, hogy a vadászok nem találnak rám. De lehet hogy igen... Ezen kár is ennyit gondolkodnom. Fölösleges. Ha meghalok, senkinek nem fogok hiányozni. Nincsen senkim. Egyedül vagyok, farkasok közt nevelkedtem emberként. De már elhagytak és elfeledtek. Nem hiányzom nekik. Ha hiányoznék, megkeresnének. De nem tették. Mirenee vagyok, tizenhét éves. Sosem gondoltam, hogy egyszer ez történik velem. Hmmm... talán majd egy szép napon...
Reggel lett. A sok rossz között valami jó is történt velem. A kellemetlen az, hogy teljesen átázott a bundám, még mindig nincs mit ennem és a végtagjaim is megdermedtek. Megpróbáltam felállni: Nem ment. Nem éreztem a lábaimat a hidegtől. Várnom kellett, míg melegszik az idő, de már hidegebb van mint tegnap. A tél kellős közepén járunk. Megint azok a gondolataim: Meghalok... ha nem most, majd holnap. Ha nem holnap, majd azután. Sem élelmem, sem pedig száraz bundám nincs. Mellesleg még járni is képtelen vagyok. Rossz ötlet volt tegnap ide feküdnöm. Tovább kellett volna mennem, de nem tettem. Most itt ragadtam egyedül. Étlen és szomjan. Bár... víznek itt a hó. Belefagy a nyelvem olyan hideg. Brr! Nem elég, hogy nincs mit ennem, még unatkozok is. Egy darabig nem lesz nyár az biztos. Hhhh... azok a szép nyarak... a fiúk, a part, a víz! Hmmm... de jó is lenne újra látni, még mielőtt eljön a végzet. Szeretnék még strandolni és barátokra lelni. Sajnos nekem nincs egy sem, így magányos farkas vagyok. Nálunk úgy van, hogy a teleket farkasként töltöd, a nyarakat viszont emberként. Ez így megy tizenhat évig, majd a következő tizenhat évedet emberként kell leélned. Senkivel sem találkoztam, sosem beszélgettem az emberekkel. Tizenhét évig csak a farkasok. Azaz csak tizenhatig. Ezt az évemet már egyedül töltöttem. Újévkor születtem, azt mondták a kórházba, hogy emiatt különleges vagyok. Nem tudom miért. Én balszerencsésnek érzem magam. A szüleim háromévesen eldobtak maguktól. Arra tisztán emlékszem, hogy aznap mi történt: elváltak. De nem úgy tették, ahogyan szokták. Apámnak volt egy nője, akinek volt két lánya tőle. Anyámnak pedig egy pasija, és van egy annyi idős fiúk, mint én. Őket jobban szették mint engem, a közös lányukat. Sokat veszekedtek azokban az időkben. Így hát eldobtak maguktól. De azt sem hagyományos módon tették! Először kiraktak a járda szélére. Addig sírtam, míg arra járt egy néni és bevitt a házunkba. Visszaadott a szüleimnek, ők meg utána engem vertek meg. Aztán otthagytak a parkban és ugyan az a kedves néni visszavitt nekik. Azért is én voltam a hibás. Harmadjára kitettek az erdőbe és otthagytak. Ezt a történetet a nyár minden napján hallottam. Volt a házunk közelébe egy erdő, a SilverForest. Láttam egy csomó farkast, egy egész falkát. Körülöttem álltak és mind lehajoltak előttem. Nem tudtam mi történik velem. Egy kérdés számomra nem világos: Hogyan lett belőlem farkas?
Reggel lett. A sok rossz között valami jó is történt velem. A kellemetlen az, hogy teljesen átázott a bundám, még mindig nincs mit ennem és a végtagjaim is megdermedtek. Megpróbáltam felállni: Nem ment. Nem éreztem a lábaimat a hidegtől. Várnom kellett, míg melegszik az idő, de már hidegebb van mint tegnap. A tél kellős közepén járunk. Megint azok a gondolataim: Meghalok... ha nem most, majd holnap. Ha nem holnap, majd azután. Sem élelmem, sem pedig száraz bundám nincs. Mellesleg még járni is képtelen vagyok. Rossz ötlet volt tegnap ide feküdnöm. Tovább kellett volna mennem, de nem tettem. Most itt ragadtam egyedül. Étlen és szomjan. Bár... víznek itt a hó. Belefagy a nyelvem olyan hideg. Brr! Nem elég, hogy nincs mit ennem, még unatkozok is. Egy darabig nem lesz nyár az biztos. Hhhh... azok a szép nyarak... a fiúk, a part, a víz! Hmmm... de jó is lenne újra látni, még mielőtt eljön a végzet. Szeretnék még strandolni és barátokra lelni. Sajnos nekem nincs egy sem, így magányos farkas vagyok. Nálunk úgy van, hogy a teleket farkasként töltöd, a nyarakat viszont emberként. Ez így megy tizenhat évig, majd a következő tizenhat évedet emberként kell leélned. Senkivel sem találkoztam, sosem beszélgettem az emberekkel. Tizenhét évig csak a farkasok. Azaz csak tizenhatig. Ezt az évemet már egyedül töltöttem. Újévkor születtem, azt mondták a kórházba, hogy emiatt különleges vagyok. Nem tudom miért. Én balszerencsésnek érzem magam. A szüleim háromévesen eldobtak maguktól. Arra tisztán emlékszem, hogy aznap mi történt: elváltak. De nem úgy tették, ahogyan szokták. Apámnak volt egy nője, akinek volt két lánya tőle. Anyámnak pedig egy pasija, és van egy annyi idős fiúk, mint én. Őket jobban szették mint engem, a közös lányukat. Sokat veszekedtek azokban az időkben. Így hát eldobtak maguktól. De azt sem hagyományos módon tették! Először kiraktak a járda szélére. Addig sírtam, míg arra járt egy néni és bevitt a házunkba. Visszaadott a szüleimnek, ők meg utána engem vertek meg. Aztán otthagytak a parkban és ugyan az a kedves néni visszavitt nekik. Azért is én voltam a hibás. Harmadjára kitettek az erdőbe és otthagytak. Ezt a történetet a nyár minden napján hallottam. Volt a házunk közelébe egy erdő, a SilverForest. Láttam egy csomó farkast, egy egész falkát. Körülöttem álltak és mind lehajoltak előttem. Nem tudtam mi történik velem. Egy kérdés számomra nem világos: Hogyan lett belőlem farkas?
Szia! Maga az ötlet nagyon tetszik de lenne pár dolog amin ha lehet ne sértődj meg... A legtöbb ember amikor felmegy egy blogra a kinézetét nézi a tied kicsit sötét és egyhangú. Ezen mindenkép változtatnék. Ennyit szerettem volna mondani. A blog egyszerüen nagyon jó engem meggyőzött. Remélem nem adod fel mert jó. Kitartás és meghozza az eredményét. :))
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a véleményt. :) Igazából nekem nagyon tetszik ez az erdős háttér, amiről nagyon nehezen tudnék lemondani. De megpróbálom. :)
Törlés