Layout by Raion

2014. december 30., kedd

Silver Forest - 7. fejezet

SilverForest 


Hetedik fejezet

Mirenee

   NAGYON CSALÓDOTT voltam aznap este Matias kapcsán. Azt hittem, hogy tényleg szeret engem, de nem így történt. Már a kezdetben tudtam, hogy az ilyen híres emberekben nem kellene megbíznom. De mit tegyek? Hisz megmentett! Ha ő akkor nincs, akkor most én sem vagyok. Hhhh... nehéz kitalálni. Most jelenleg el van kenődve a sminkem, folyik a szemfestékem és fázom. Még életemben sosem sírtam annyit, mint akkor. Sosem. Tavasz volt, március. Hűvös éjszakák köszöntöttek, de még nem fáztam. Lekuporodtam az erdő közepén és tovább gyötörtem magam. Mindig Matias járt a fejemben. Majd egyszer éreztem, hogy feszül rajtam a ruha és hogy igazodnak a csontjaim. Sokszor kívántam azt, hogy ne legyen ez a folyamat, de jelen pillanatban ez volt a legjobb, ami valaha történt velem. Éreztem, hogy nyúlik a bőröm, éreztem, ahogy kisiklok a ruhából, éreztem, ahogy nőnek a csontjaim. Iszonyatos fájdalom gyötört ilyenkor. Az izmaim szétszakadtak, ahogy a bőröm is, legszívesebben ordítottam volna. Éreztem, hogy nől a szőr, hogy elhagyom a hajamat és a lábujjaimat, nem éreztem már a kézfejemet sem. Farkas lettem... Újra... Elindultam az erdőbe egyedül, majd lépteket hallottam magam mögül. A szagát még nem éreztem. Mikor megfordultam eltompultak a hangok. Nem is érdekelt annyira. Végül egy szakadékhoz értem, ahol egy hatalmas fekete űr tátongott. Elkezdtem érezni valamilyen szagot. Olyan volt, mint Matias-é. Szépen lassan megfordultam, és láttam, ő az. Morogtam rá, de a szívem mélyén tudtam, hogy nem őszinte a morgásom. Még mindig szerettem őt és nem tudtam elengedni, viszont megbocsátani sem. Matias közeledett és megszólalt.
- Kérlek, Mirenee, hallgass meg! Szeretlek és nem szándékoztam ilyet tenni veled! Szeretlek, érted? Szeretlek!
Egyre hátrébb mentem, ahogy ő közeledett, de kénytelen voltam megállni egy idő után. Egy hatalmas szakadék tátongott mögöttem. Vigyáznom kellett, hogy bele ne essek.
- Mirenee, vigyázz! - kiáltott fel hirtelen Matias és rohant felém.
Hirtelen rátámadtam, amitől megfutamodott, majd szépen lassan újra hátrálni kezdtem. Megint elértem a szakadék szélét. A fiú egy idő után leült egy fa tövébe, és várt. Várta, hogy mikor megyek oda hozzá. Éreztem benne, hogy szeret. Tudtam, hogy igazat mond, de nem akartam beismerni. Én is szeretem. Nem tudok neki megbocsátani talán soha.
       Leültem a szikla szélére és néztem a Holdat. Olyan csodálatos látványt nyújtott, de egyben szomorút is. Úgy szikrázott, mint valami gyémánt. Teljesen felhőtlen volt az ég, így a csillagokat is láttam. Elkezdtem vonyítani. Szívfacsaró a hangzása. Úgy éreztem, mintha megöltek volna. Hátranéztem. Matias még mindig nem adta fel. Egész este csak a nevemet mondogatta és azt, hogy szeret, ami már túl soknak bizonyult számomra. Annyira ideges lettem, hogy hirtelen rámordultam. A fiú nem hagyta annyiban.
- Mirenee... szeretlek. Hidd el, nem akartam ezt tenni. Nem tudtam mi lesz a vége - mondogatta magában egyfolytában.
Ha ember bőrben lennék, már rég elordítottam volna magam, hogy hallgass és zokogva néztem volna le a szakadék széléről a mélybe. Ehelyett folytattam a vonyítást. Kicsit gondolkodtam, miközben hallgattam a saját hangom. Matias szeret. Egész este ez járt a fejemben. Még utoljára hátranéztem de láttam, hogy a fiú alszik. Gondolkoztam azon, hogy odabújok mellé, csakhogy ehhez túl mérges voltam rá. Így meg fog fázni. Akár meg is halhat. Azt viszont sosem bocsátanám meg magamnak. Addig gondolkoztam, míg én is elszenderedtem.
        Reggel mikor felkeltem, Matias már nem volt ott a fánál, viszont én már ember bőrben találtam magam. Csak egy üzenetet hagyott: ,,Elmentem, ne keress. Elkezdődött a szezon. Én azért még mindig szeretlek és halálomig szeretni is foglak. Egy összetört szerelmes szív, Matias." Ez volt az a pont, ahol nekem is eltört a mécses. Oly' keserves zokogásba kezdtem, amelybe még sohasem. Számomra itt volt a vég. Gondolkoztam azon, hogy leugrok a szakadékba. Nem! Meg kell keresnem életem egyetlen és első szerelmét! Nem érdekel az, amit írt! Meg fogom találni, ha az életem múlik rajta akkor is! Elisa adott nekem egy nyakláncot, amivel nyomon tudott követni. Végre ezt is használhattam. Megnyomtam egy segély hívó gombot. Nem telt el három óra sem, Elisa már tárt karokkal fogadott. Hozott magával meleg ruhákat is.
- Szia Mirenee! Miért hívtál? Baj van? - tette fel a kérdéshalmokat Elisa.
- Szia Elisa. Örülök hogy jöttél. Ezt olvasd el - nyújtottam oda neki a levelet. - Matias itt hagyott. Meg kell találnunk!
- Rendben! Esetleg tudod hová ment? - tett fel egy újabb kérdést a lány.
- Igen. Azt hiszem Ausztráliában rendezik meg az első futamot Melbourne-ben. Szerintem ott lesz.
- Akkor induljunk azonnal! Hosszú lesz még az út így autóval, éjszaka pedig nem közlekedhetünk az erdőben.
Vigyázz, Matias! Mi jövünk! Visszaszerzem a szerelmemet!

Chat