SilverForest
Tizenegyedik fejezet
Mirenee
TOVÁBB FOLYTATTUK az utunkat Ausztrália felé. Eltelt két hét azóta a furcsa álom óta, szerencsére nem jött újabb csapás.
- Figyelj, Mirenee - kezdett bele Elisa-, nem lehet, hogy már nincsenek is ott, ahol voltak?
- Azt hiszem ottmaradtak, mivel onnan mennek a következő helyre, ami azt hiszem Kína lesz.
Már Malajziánál, Kuala Lumpurtnál jártunk. Készültünk volna felszállni a repülőre, hogy az elvigyen minket Melbourn-be. Mikor Elisa intézni akarta a jegyeket, hallottam egy-két beszélgetést a hátam mögül.
- Képzeld, Jack! El sem tudom hinni, hogy csak pár kilométer választ el a kedvenc versenyzőmtől, Matias-tól.
- Rendben, Jenna. Mindjárt felülünk a buszra, ami odavisz.
Hallottam két fiatal lány beszélgetését is
- Júj, Angela! Annyira izgulok, hogy láthatom Matias-t! Szerinted van esélyem nála? Bár ha lenne barátnője, akkor már az újságok írták volna.
- Nem tudom, Nicol. Szerinted válaszolna a kérdéseinkre
Na jó, ezzel betelt a pohár! Azonnal szólnom kellett Elisa-nak.
- Héj, Elisa! Hagyd már a jegyeket! Most hallgattam meg sok fiatal ember beszámolóját, hogy van egy busz, ami odavisz a fiúhoz.
- És ezt miért nem mondtad hamarabb? - kérdezte ingerülten a lány.
- Csak most hallottam. De gyere, siessünk - megfogtam a karját, majd kiráncigáltam a buszhoz, ami már elindult, mire kiértünk.
- Gyere, szállj be! Utánuk megyünk - intett Elisa.
Követtük a buszt hosszú kilométereken keresztül, végül pedig elértünk egy alagútig, ahol be lehetett menni.
- Na remek! Hogyan megyünk most be? Nekünk nincsen jegyünk - tette hozzá karba tett kézzel az útitársam.
- Van egy ötletem - húzódott huncut vigyorra a szám. - Itt van Matias levele, ami alá van írva és itt van az az igazolvány, amit még a bál előtt csináltattunk. Valahogy rá kell hamisítanom Matias kézírását, mintha mi már egy pár lennénk. Téged pedig úgy bejuttatlak, mint a szerelmem testvére. Akkor be kell hogy engedjenek.
- Beteges ötlet, de lehet, hogy bejön - válaszolta végre széles vigyorral a száján Elisa.
Találtam egy tűt a ruhámban mi összefogta a kardigán két részét, azzal átkarcoltam a nevet, majd a bajtársam átírta egy filccel. Mikor megvolt az akciónk, odamentünk a kapuhoz.
- Hova, hova kislányok! - állított meg egy biztonsági őr. - Kérem a belépőket.
Ekkor felmutattam az igazolványom.
- Matias Lemminkäinen felesége lennék. Hívott, hogy legyek vele, csak jegyet nem küldött. Ő itt mellettem pedig az úr húga, Elisa Lemminkäinen - hazudtam az őrnek.
- Rendben, bemehetnek. De legközelebb a jegyek nélkül nem engedem be önöket! - fenyített meg bennünket.
Gyorsan beosontunk míg észre nem veszi a hazugságot.
- Oké, bent lennénk. Most merre tovább? - kérdezte Elisa.
- Matias mindig emlegette a Lanborghini nevet. Lehet, hogy egy ilyen nevű épületet kellene keresnünk?
- Ha ő azt mondta, akkor biztos így van.
Elindultunk az alagúton keresztül egy egyenes utcán. Körbe mindenféle kamionok: feketék, pirosak, ezüstök, kékek és fehérek. Elolvastuk a feliratokat rajtuk. Mercedes, RedBull, Lotus, Ferrari, de Lamborghinit nem láttunk. Gyalogoltunk még sokat, mire Elisa meglátott egy narancssárga kamiont, rajta egy címert, benne pedig egy dühös bikát. Felette ez állt: "Lamborghini F1 Team".
- Ez lehet az - gondolkozott Elisa. - Most mi lesz? - kérdezte tőlem.
- Itt van mellette egy épület, ahonnan hangokat hallok - feleltem. - Oda menjünk. Hátha mindenkit megtalálunk.
Benyitottam. Senkit sem láttam, egyelőre síri csönd uralkodott. Intettem Eisa-nak, hogy jöjjön. Ha meglátnak legalább ne egyedül legyek kizavarva innen. Szépen, lassan, hang nélkül osontunk tovább. Hirtelen meghallottam Sonja hangját.
- De most gondoljatok bele! Mekkora sikerünk lenne! Van itt két fiatal, jóképű, izmos ember, akikért a lányok megbolondulnának. A sok lány szereti a divatot, így tetszeni fog nekik, az biztos.
Tetszett az ötlet, amiben mi is részt vehetünk. Csak valahogy kellett egy hatásos belépő. Láttam egy pici csengettyűt az egyik asztalon, amit meg is ráztam, majd Elisa is mellém állt gyorsan. Biztosan tudta, hogy mire is készülök. Szépen beálltunk egymás mellé.
- Mi volt ez? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang.
Amint ez elhangzott, mindannyian kinéztek a fal mögül és megláttak minket. Matias teljesen megdöbbenve állt Sonja mellett, aki ugyancsak nem jutott szóhoz, de egy idősebb fickó megtörte a csendet.
- Ti kik vagytok? Mit kerestek itt? Azonnal kifelé!
- Hagyd, Pablo - szólt Matias. - Mirenee... mondtam, hogy ne gyere utánam.
- Szerinted cserben hagytalak volna? - kérdeztem, majd közelebb léptem a szerelmemhez.
- Hogy jutottatok el idáig? - tudakolta a fiú.
- Igazából Mirenee segített benne sokat. Ha nem szól Kuala Lumpurtban, hogy itt rendezik a futamot, akkor mi már egy repülőn ülünk és utazunk Melbourne-be - szólt közbe Elisa.
- De Elisa, ha te nem vagy, akkor nem jutok el idáig. Ez csak neked köszönhető!
- E... E... Elisa... - makogta döbbenten Sonja. - Megtaláltál? Ezek szerint szeretsz?
- Tesókám, hát persze! Nálad jobban soha senkit! - válaszolta Elisa, majd megölelte testvérét.
Nem kellett sokat várni. Matias egy pár másodperc után hirtelen magához húzott és megcsókolt. Örültem ennek az érzések. Végre újra a karjaiban lehetek és érezhetem forró testét. Beletúrtam puha, szőke hajába és még közelebb húztam. Csak annyit éreztem, hogy Matias keze a hajamra tévedt és kihúzta belőle a hajgumit, majd szépen lassan elindult lefelé.
- Na jó! - szólt közbe egy másik fickó. - Matias, uram. Nem lehet, hogy abba kellene hagynia?
- Kuss, Will! Nem látod, hogy dolgom van? - majd visszatért hozzám.
Gyorsan elintézte a pasast, aki idősebb volt nála és mégis magázta. Érdekes. Matias újra magához húzott, és újra megcsókolt. Eközben Sonja és Elisa leültek beszélni.
- Elisa, drága nővérem - kezdte a lány. - Tudod, nagyon sajnálom, hogy ennyire elrontottam mindent. Nem akartam összeveszni veled. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Sonja, kedvesem! Szerinted nem tenném ezt? Annyira butuska vagy. Szeretlek még mindig! Viszont találtam egy fotót apánk kabátjában, ami nem minket ábrázol.
- Mi?! Akkor kiket?
- Sajnos azt nem tudom. De idővel biztosan kiderül.
Míg hallhattam a lányokat, addig Matias csókolt. Már jó hosszú ideje. Will és Pablo pedig néztek bennünket. Próbáltam szólni a fiúmnak, hogy hagyja abba, ami rövid időn belül be is következett.
- Szóval most bemutatnám a hölgyeket - szólalt meg rögtön utána, ahogy elengedett. - Az a gyönyörű, vörös hajú hölgy az én szerelme, Mirenee. A másik pedig Sonja ikertestvére, Elisa. Lányok, ők itt a kis csapatom. Pablo Manuel, a főmérnök és Will, az én mérnököm.
Csodálatos volt látni ezt a kis csapatot. Végre mi is együtt vagyunk. Ez életem legszebb napja!
~ Nina Laaksonen☆
