SilverForest - 10. fejezet

SilverForest

Tizedik fejezet

Matias

       ISMÉT ÜLTEM A repülőn. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eltelik ez a két hét. Igaz, unalmas volt. Semmi érdekes nem történt velem. Sonja továbbra sem szórakoztató jelenség. Tegnap azt csinlta, hogy vett magának egy hálóinget avval a címszóval, hogy neki nincs egy sem. Én ebben csak egy dolgot nem értek. Ha eddig nem volt neki, akkor miben aludt? Mert nem pizsamában és nem fehérneműben az biztos. Kár is rajta gondolkoznom, úgysem fogom megérteni ezt sosem.

     Hosszú unalom és csend után végre megérkeztünk Malajziába, Sepangba. Kanyargós, egyhangú pálya négy élesebb kanyarral, meg egy béna autóval. Sétáltunk a bokszutcában. Amint megláttam a csapat motor-home-jait, összeszorult a gyomrom. "Lamborghini F1 Team". Kezdtem előre félni, vajon mi vár rá odabent. Vettem egy mély levegőt, majd bementem.

- Szép napot mindenkinek! - köszöntem, aztán elindultam a saját szobám felé.

Lepakoltam a cuccaimat, azután elmentem bejárni a pályát. Ez volt a második alkalom. Kimentem a négyes kanyarhoz az alagúton keresztül - mivel ott volt a bejárat. Sétáltam, sétáltam, figyeltem a kavicságyakat és a műfüvet. A nap nagyon a szemembe sütött, ezért felvettem a kedvenc Oakley napszemüvegemet. Így már sokkal kényelmesebb volt a séta és folytathattam a szemlélődést. Visszatérve a "növényzetre": lattam olyan szakaszát a pályának, ahol a gyepet lefestették kék, sárga és piros színekre. Érdekes volt nézni a fákat a kerítésen kívül a pálya szélén, egészen az égig magasodtak. Eszembe jutott Mirenee. Igaz, nagyon messze vagyunk egymástól, tehát hiába is várom a felbukkanását, nem fog bekövetkezni. Sétáltam tovább álmodozás közben és figyeltem a pályán az elfékezések nyomait. Elérkeztem a hetes és a nyolcas kanyarhoz, amelyek számomra igen veszélyesnek bizonyultak. Következett a kilences, mely megint csak élesnek tűnt. Láttam, hogy volt ott már pár kicsúszás és azt is, hogy a korlát megroncsolódott. Teljesen elakadt a lélegzetem, hirtelen nem tudtam nyelni sem. Úgy éreztem fuldoklok, nem kapok levegőt. Hirtelen csengetést hallottam a hátam mögül.

- Matias, végre megtaláltam önt - szólalt meg Will, a mérnököm.

- Jaj, Will, annyira megijedtem! A szívbajt hozod rám! Mit akarsz?

- Elnézést, nem akartam. Csak azért jöttem, hogy közöljem, vissza kell térnie, mivel Pablo keresi - tudatta Will.

Már százszor mondtam neki, hogy ne magázzon, de nem hallgat rám. Mindig ilyen hivatalos volt.

- Persze, megyek. Csak még befejezem a túrát. Elmentem a tizenegyes kanyarig, ott is ledöbbentem. Vettem egy mély levegőt, haladtam tovább. Elhaladtam a tizenkettes, a tizenhármas és a tizennégyes kanyar mellett is, majd jött a tizenötös, az utolsó, a hajtűkanyar, ami ráfordít a célegyenesre. Megszemléltem a Mall tribünt, amelyről rá lehetett látni mind a kettő egyenesre. A szép, tágas épület, ötvenezer ember befogadására képes.

Mall tribün

       Amint befejeztem a pályabejárást, követtem Willt az istálló felé. Megint azt éreztem, hogy elájulok. Ami két héttel ezelőtt történt az nem hiányzik mégegyszer. Vettem még egy mély levegőt, majd bementem.

- Hallottam, hogy hívtatok. Mit szeretnétek mondani? - kérdeztem tőlük érdeklődve. Odajött Pablo, aki elmondta, hogy mi a baj az autóval és a csapattal.

- Sajnálom, Matias, de lehet, hogy be kell zárnunk a csapatot. Nincs elég pénzünk és nincs elég szponzor. Az Iveco, az Oakley, az Alfa Romeo, a Rexona és társai sajnos nagyon kevés pénzt tudnak adni, nem tudjuk fizetni az alkalmazottakat, a pilótákat és még a fejlesztéseket sem.

- Ez hogy lehet? - kérdeztem megdöbbenve. - Hát a Lambo nem egy menő autógyártó cég? Hogyhogy nincs pénz?

- De, Matias, neked van igazad - folytatta Pablo -, de a Lamborghini anyavállalata nem akar nekünk pénzt szolgáltatni. Teljesen földbegyökerezett a lábam, nem hittem a fülemnek.

- Akkor most mi lesz? Mikor kell bezárni? Hogyan fogunk pénzhez jutni?

- A pénzhez jutás csak pénzzel lehetséges. Kell egy versenyképes autót építeni, amivel meg kell nyernünk a VB-t. Ehhez pedig csak rád számíthatunk, Matias. Neked van elég tehetséged hozzá, mivel Chris... hogy is mondjam... nem a legjobb. De rá is szükségünk lenne, ketten kell összehozni a győzelmet.

- Azt hogy fogjuk megtenni, mikor már most sincs pénzünk? - tettem fel egy igen nehéz kérdést a mérnököknek.

- Ahhoz a ti segítségetek kell. Nektek, pilótáknak és a csapatból mindenkinek kell segítenie a pénzszerzésben. Csak így menekülhetünk meg a csődtől - felelte Pablo búskomor képpel.

- Akkor van egy ötletem! - kiáltott fel csillogó szemmel Sonja. - Tudom, mi kell ide!

- Sonja, megőrültél? Mégis hogyan fogunk két hét alatt pénzhez jutni a te segítségeddel? - kérdeztem lenézően. Az ő ötletei sosem jöttek be eddig nekem.

- Jaj, Matias, ne csináld már! Mivel van a csapaton belül egy csomó lány, akiknek vannak szép ruháik, ezért minden helyszínen rendezhetnénk divatbemutatót a csapaton belül. Na? Mit szóltok hozzá?

- Mi?! - kérdeztük megdöbbenve egyszerre a mérnökkel. - Elmentek otthonról, Sonja, drágám?! - folytatta egyedül Pablo.

- Nem, Pablo! Ez lehet a megoldás! Majd pénzt szedünk érte. Meglásd, minden jóra fordul - győzködött mindenkit a lány.
       Nem tudom. Szerintem Sonja ötlete tényleg ostobaság! Mit ér el vele? Honnan szedünk ruhákat? Egyáltalán ki fog fizetni azért, hogy egy ilyet megnézzen?

~ Nina Laaksonen☆