SilverForest
Harmadik fejezet
Mirenee
Harmadik fejezet
Mirenee
EGÉSZ NAP OTT beszélgettem Matias-szal. Nem tudtam, miért mondta mindig azt, hogy még nem ismertem ki, majd rájövök ki ő, stb... Ez unalmas volt. Sokat mesélt egy Forma 1-es autó felépítéséről és működéséről ami engem nagyon megfogott. Szeretem az ilyeneket. Aztán eljött az este. Matias anyja hazajött. Mi éppen ültünk az ágyon és beszélgettünk, mikor bejött.
- Matias, kisfiam! Ki ez a lány és mit keres itt? - kérdezte felháborodottan.
- Ő egy nagyon kedves lány, akivel ma találkoztam.
- Igen?! Mit keres a szobádban és miért vannak rajta az én ruháim? - folytatta tovább az ordibálást. - Azonnal húzza fel a sajátjait!
- Asszonyom, az én ruháim az erdőben szétszakadtak, így nincs mit felvennem. Matias-szal is úgy találkoztam, hogy egy borostyánból font ruha volt rajtam - feleltem ártatlanul.
- Nem érdekel! Legyen rajtad, de tarts tisztes távolságot a fiamtól! Aludhatsz itt: a földön. Kapsz egy takarót meg egy párnát és boldogulj! - mondta az anyja, majd becsapta az ajtót.
Matias halkan folytatta.
- Nem kell a földön aludnod, mivel velem fogsz az ágyamban.
- Biztos ez? Nem fogunk emiatt szorulni? - kérdeztem aggódva. - Alszom én a földön is, csak ne kelljen kimennem innen.
- Nem lesz baj! Apám külföldön van, anyám pedig megy egy óra múlva vissza dolgozni, két nap múlva pedig ő is kimegy apámhoz. Úgyhogy csak ketten leszünk.
Beszélgettünk egy órát, majd Matias anyja kijelentette, hogy elmegy dolgozni. A fiú elküldött fürdeni. Lezuhanyoztam, de előtte az ajtót gondosan bezártam. Mire kimentem, Matias tisztán, pizsamában várt engem. Lementünk vacsorázni, majd felmentünk és ledőltünk az ágyba. A tulaj azonnal elaludt, de én nem bírtam. Kicsit hiányzott az erdő.
Arra ébredtem, hogy valaki tapogat. Megfordultam és láttam, Matias az. Úgy fogott, hogy nem tudtam kiszabadulni a szorításából, ezért rávágtam egyet a lábára, amitől felébredt és elengedett.
- Mi, mi, mi van?! - Kérdezte meglepettem, majd teljesen rám nehezedett az egész testsúlyával.
- Amúgy leszállnál rólam? Kicsit nehéz vagy, megpersze túl közel.
- Remélem nem baj! Szeretem a bőröd érintését.
- Én meg nem szeretem, ha fogdosnak! - Vágtam vissza neki, majd lelöktem magamról.
- Jaj! - kiabált Matias. - Mért csináltad?
- Figyi! Mért vagy ennyire rám tapadva? Csak tegnap ismertél meg engem, de máris tapogatsz! - mondtam felháborodottan.
Matias elment a boltba, én pedig itthon maradtam. Untam már a viselkedését. Furcsa volt. Ledobtam a ruháimat és kimentem. Azonnal átváltoztam. Jártam az erdőt. Láttam mocorgást a bokrok között, de az orrom azt mondta, ne menjek oda. Így futni kezdtem. Még mindig esett a hó. Az a valaki kiugrott és elkezdett üldözni. Futottam úgy, ahogy csak tudtam, de sikertelen volt. A vörös bundámat mindenhol észrevették. Ahogy futottam, megbotlottam egy fa ágban. Az ember egyre közelebb került. A szaga ismerős volt, de nem ismertem fel. Mintha már éreztem volna valamikor, de nem tudom mikor. Elkábított. Már nem emlékeztem arra, mi volt ezelőtt. Egy ketrecbe zárva találtam magam ami olyan kicsi volt, hogy megfordulni nem tudtam benne. Valami szörnyű szagú kaja volt elém rakva és két lányt láttam a ketrec előtt. Ők is úgy tizenhat-tizenhét évesek lehettek. Csak néztem őket egész nap és füleltem.
- Szerinted ez egy igazi farkas? - kérdezte halkan az egyik lány a másiktól.
- Jaj, Sonja! Szerinted? Ha nem lenne igazi, akkor apa nem hozta volna ide! - válaszolta ugyan olyan hang erővel a másik.
- Szóval Sonja! Értem - gondolkodtam és memorizáltam a nevét.
Sonjának hosszú fekete haja volt, magas és csinos is. Kis miniruhát viselt, pedig tél volt. A körmei ki voltak lakkozva, de csak szolid színekkel. Éreztem, hogy át fogok változni. Nem tudtam visszatartani, így sajnos sikerült a lányok előtt. Sonja megszólalt.
- Hová lett a farkas? Ez it... ez... egy pucér lány! - kiáltott fel suttogva.
- Oh, segítsünk neki! Gyerünk, hozz neki valamilyen ruhát! - felelt a másik lány.
Hideg volt odakint, csak a hajam melegített. Jó érzés, hogy törődnek velem és nem hagynak megfagyni. Mikor visszatértek, kaptam egy fekete farmert, egy fehér zoknit, egy pólót, egy hosszú, meleg, halvány rózsaszín kötött pulóvert, meg egy sötétebb sálat a nyakamba. Szerintem igen elegánsan nézhettem ki.
- Matias, kisfiam! Ki ez a lány és mit keres itt? - kérdezte felháborodottan.
- Ő egy nagyon kedves lány, akivel ma találkoztam.
- Igen?! Mit keres a szobádban és miért vannak rajta az én ruháim? - folytatta tovább az ordibálást. - Azonnal húzza fel a sajátjait!
- Asszonyom, az én ruháim az erdőben szétszakadtak, így nincs mit felvennem. Matias-szal is úgy találkoztam, hogy egy borostyánból font ruha volt rajtam - feleltem ártatlanul.
- Nem érdekel! Legyen rajtad, de tarts tisztes távolságot a fiamtól! Aludhatsz itt: a földön. Kapsz egy takarót meg egy párnát és boldogulj! - mondta az anyja, majd becsapta az ajtót.
Matias halkan folytatta.
- Nem kell a földön aludnod, mivel velem fogsz az ágyamban.
- Biztos ez? Nem fogunk emiatt szorulni? - kérdeztem aggódva. - Alszom én a földön is, csak ne kelljen kimennem innen.
- Nem lesz baj! Apám külföldön van, anyám pedig megy egy óra múlva vissza dolgozni, két nap múlva pedig ő is kimegy apámhoz. Úgyhogy csak ketten leszünk.
Beszélgettünk egy órát, majd Matias anyja kijelentette, hogy elmegy dolgozni. A fiú elküldött fürdeni. Lezuhanyoztam, de előtte az ajtót gondosan bezártam. Mire kimentem, Matias tisztán, pizsamában várt engem. Lementünk vacsorázni, majd felmentünk és ledőltünk az ágyba. A tulaj azonnal elaludt, de én nem bírtam. Kicsit hiányzott az erdő.
Arra ébredtem, hogy valaki tapogat. Megfordultam és láttam, Matias az. Úgy fogott, hogy nem tudtam kiszabadulni a szorításából, ezért rávágtam egyet a lábára, amitől felébredt és elengedett.
- Mi, mi, mi van?! - Kérdezte meglepettem, majd teljesen rám nehezedett az egész testsúlyával.
- Amúgy leszállnál rólam? Kicsit nehéz vagy, megpersze túl közel.
- Remélem nem baj! Szeretem a bőröd érintését.
- Én meg nem szeretem, ha fogdosnak! - Vágtam vissza neki, majd lelöktem magamról.
- Jaj! - kiabált Matias. - Mért csináltad?
- Figyi! Mért vagy ennyire rám tapadva? Csak tegnap ismertél meg engem, de máris tapogatsz! - mondtam felháborodottan.
Matias elment a boltba, én pedig itthon maradtam. Untam már a viselkedését. Furcsa volt. Ledobtam a ruháimat és kimentem. Azonnal átváltoztam. Jártam az erdőt. Láttam mocorgást a bokrok között, de az orrom azt mondta, ne menjek oda. Így futni kezdtem. Még mindig esett a hó. Az a valaki kiugrott és elkezdett üldözni. Futottam úgy, ahogy csak tudtam, de sikertelen volt. A vörös bundámat mindenhol észrevették. Ahogy futottam, megbotlottam egy fa ágban. Az ember egyre közelebb került. A szaga ismerős volt, de nem ismertem fel. Mintha már éreztem volna valamikor, de nem tudom mikor. Elkábított. Már nem emlékeztem arra, mi volt ezelőtt. Egy ketrecbe zárva találtam magam ami olyan kicsi volt, hogy megfordulni nem tudtam benne. Valami szörnyű szagú kaja volt elém rakva és két lányt láttam a ketrec előtt. Ők is úgy tizenhat-tizenhét évesek lehettek. Csak néztem őket egész nap és füleltem.
- Szerinted ez egy igazi farkas? - kérdezte halkan az egyik lány a másiktól.
- Jaj, Sonja! Szerinted? Ha nem lenne igazi, akkor apa nem hozta volna ide! - válaszolta ugyan olyan hang erővel a másik.
- Szóval Sonja! Értem - gondolkodtam és memorizáltam a nevét.
Sonjának hosszú fekete haja volt, magas és csinos is. Kis miniruhát viselt, pedig tél volt. A körmei ki voltak lakkozva, de csak szolid színekkel. Éreztem, hogy át fogok változni. Nem tudtam visszatartani, így sajnos sikerült a lányok előtt. Sonja megszólalt.
- Hová lett a farkas? Ez it... ez... egy pucér lány! - kiáltott fel suttogva.
- Oh, segítsünk neki! Gyerünk, hozz neki valamilyen ruhát! - felelt a másik lány.
Hideg volt odakint, csak a hajam melegített. Jó érzés, hogy törődnek velem és nem hagynak megfagyni. Mikor visszatértek, kaptam egy fekete farmert, egy fehér zoknit, egy pólót, egy hosszú, meleg, halvány rózsaszín kötött pulóvert, meg egy sötétebb sálat a nyakamba. Szerintem igen elegánsan nézhettem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése