SilverForest
Hatodik fejezet
Matias
ELJÖTT A BÁL napja. Mikor felébredtem, Mirenee a karjaim között feküdt. Szépen, óvatosan megpróbáltam lefejteni magamról a kezeit úgy, hogy ne ébredjen fel. Felöltöztem, majd hazamentem az öltönyömért. Jó poros volt, már régen nem használtam. Szerencsére még jó volt rám. Az este gyorsan eljött. Mirenee és a lányok gyönyörűek voltak. Elisa egy vörös, nagyon mélyen kivágott, strasszokkal díszített ruhát viselt, Sonja pedig egy lila - fekete, ugyan úgy strasszos, elöl rövidebb - hátul hosszabb fodros ruhát vett fel. Ha egy kicsit leguggolt, akkor kilátszódott az alsónemű. Biztosan direkt így akarta. Beszálltunk egy limuzinba, de előtte vettem fel egy Oakley napszemüveget, hogy ne nagyon ismerjenek fel. Utazás közben beszélgettünk, majd elkezdtem csodálni az éjszakai tájat. Csodálatosak voltak a csillagok. Egy hangyányit lehúztam az ablakot, így a hűvös, kora tavaszi levegő simogatta az arcom. Sötét és csillagos. Néztem, hátha látok egy hullócsillagot, de sajnos nem így lett. Megérkeztünk egy hatalmas, palota szerű épülethez. Szemüvegen keresztül narancssárgának láttam három emelettel, erkéllyel, a kertben formára vágott bokrok és fák sorakoztak rendezetten. Világítás, limuzinok, egyéb sportautók sorba: Lamborghini, Bugatti, Ferrari, Maserati és még sok más. Mikor beléptünk egy hatalmas terembe, mindenki minket nézett. Megrántottam a vállam, majd újra táncolni kezdtek az emberek. Elisa bevezetett bennünket, megmutatott mindent, amire nekünk szükségünk van.
- Szabad egy táncra, Hölgyem - kértem fel udvariasan Mirenee-t.
Ő természetesen igent mondott. Remélem majd az esküvőnél is ilyen hamar megteszi. Elkezdtünk táncolni, de valahogy mindenki minket nézett. Nem tudom miért. Talán megismertek? Rájöttek, hogy ki vagyok? De ez a későbbiekben nem nagyon bosszantott. Ittunk egy-egy üdítőt, majd felkértem Elisa-t és Sonját is táncolni. Valahogy kezdtem úgy érezni, hogy Sonja ragaszkodik hozzám. Mindig olyan szorosan magához húzott, sosem engedett. Elisa-nál más volt a helyzet. Ő inkább menet közben a környező fiúkat figyelte, nem pedig engem. Nem is fogott túl erősen. Míg a lányok kimentek a mosdóba, én is leültem. De nem sokáig voltam a puha, bársonnyal bevont széken. Jött egy lány, aki odaült velem szembe. Kicsit meglepődtem. Nagyon mély kivágásos ruhát viselt, ami kicsit mini is volt. Pont úgy hajolt - ami nem véletlen -, hogy belássak a ruha alá. Szerintem nagyon elvörösödtem a látványt illetőleg.
- Öm... szia! - makogtam zavartan. - Mit szeretnél?
- Hm... táncolni veled, szivi!
- Jó, táncolhatunk - válaszoltam, majd felkeltem.
A csaj nagyon rámenős volt, látszott rajta, hogy tetszem neki. Táncoltunk egy darabig, de mondtam neki, hogy hagyjuk abba. Nem engedett el. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mit csináltam, mibe kevertem magam. A lányok még mindig sehol. Hol lehetnek? Addig gondolkoztam, míg a velem lévő nő el nem kapott és meg nem csókolt. Ez őrült... nem hiszem el! Szabadulni akartam, de nem tudtam. Kis idő múlva jöttek a lányok ki a mosdóból és pedig még mindig ott voltam a parketten. Láttam Mirenee-t, aki keresett. Egy kis idő után találkozott a pillantásunk. Már akkor tudtam, hogy baj lesz. Az is lett. Erre a nő megszólalt.
- Mi van szépfiú! Talán valami baj van?
- Hogy baj?! - kérdeztem felháborodva. - Szerinted nincs baj? Táncról volt szó, nem másról.
- Jaj, mi van veled! Van barátnőd, aki meglátott? - felelte gúnyos mosollyal az arcán.
- Igen, képzeld, van! Úgyhogy engedj! Mennem kell - téptem ki magam a karjaiból.
Mirenee kiment a sötét éjszakába teljes egyedül és a csillagokat nézte. De sírt is... Közelítettem hozzá, csak meghallotta a lépteimet.
- Ne gyere közelebb! - állított meg gyorsan. - Elárultál és becsaptál engem! Hogy tehetted? Azt mondtad, szeretsz!
- Szeretlek is, Mirenee! - feleltem az igazat. - Nagyon szeretlek! Ez csak egy félreértés!
- Hazudsz, Matias! Hazudsz! Nem hiszek neked! Én azt hittem, szeretsz! Azt hittem, mindennél fontosabb vagyok neked! Azt hittem, ki fogsz állni értem mindig és mindenhol! De nem így lett!
- Mirenee, hidd el, nem akartam! Nem szándékos volt, csak csőbe húztak! - válaszoltam, majd közeledtem hozzá. Már majdnem elértem...
- Ne érj hozzám! - förmedt rám a lány, aztán elment és keserves zokogásba kezdett.
Nem tudtam nézni... Talán sosem láthatom. Utána futottam, hátha utolérem, de nem így történt. Próbáltam hallgatózni, vajon merre mehetett. Az ötletem kudarcba fulladt, mivel a baglyok huhogásán kívül semmit nem hallottam.
- Szabad egy táncra, Hölgyem - kértem fel udvariasan Mirenee-t.
Ő természetesen igent mondott. Remélem majd az esküvőnél is ilyen hamar megteszi. Elkezdtünk táncolni, de valahogy mindenki minket nézett. Nem tudom miért. Talán megismertek? Rájöttek, hogy ki vagyok? De ez a későbbiekben nem nagyon bosszantott. Ittunk egy-egy üdítőt, majd felkértem Elisa-t és Sonját is táncolni. Valahogy kezdtem úgy érezni, hogy Sonja ragaszkodik hozzám. Mindig olyan szorosan magához húzott, sosem engedett. Elisa-nál más volt a helyzet. Ő inkább menet közben a környező fiúkat figyelte, nem pedig engem. Nem is fogott túl erősen. Míg a lányok kimentek a mosdóba, én is leültem. De nem sokáig voltam a puha, bársonnyal bevont széken. Jött egy lány, aki odaült velem szembe. Kicsit meglepődtem. Nagyon mély kivágásos ruhát viselt, ami kicsit mini is volt. Pont úgy hajolt - ami nem véletlen -, hogy belássak a ruha alá. Szerintem nagyon elvörösödtem a látványt illetőleg.
- Öm... szia! - makogtam zavartan. - Mit szeretnél?
- Hm... táncolni veled, szivi!
- Jó, táncolhatunk - válaszoltam, majd felkeltem.
A csaj nagyon rámenős volt, látszott rajta, hogy tetszem neki. Táncoltunk egy darabig, de mondtam neki, hogy hagyjuk abba. Nem engedett el. Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mit csináltam, mibe kevertem magam. A lányok még mindig sehol. Hol lehetnek? Addig gondolkoztam, míg a velem lévő nő el nem kapott és meg nem csókolt. Ez őrült... nem hiszem el! Szabadulni akartam, de nem tudtam. Kis idő múlva jöttek a lányok ki a mosdóból és pedig még mindig ott voltam a parketten. Láttam Mirenee-t, aki keresett. Egy kis idő után találkozott a pillantásunk. Már akkor tudtam, hogy baj lesz. Az is lett. Erre a nő megszólalt.
- Mi van szépfiú! Talán valami baj van?
- Hogy baj?! - kérdeztem felháborodva. - Szerinted nincs baj? Táncról volt szó, nem másról.
- Jaj, mi van veled! Van barátnőd, aki meglátott? - felelte gúnyos mosollyal az arcán.
- Igen, képzeld, van! Úgyhogy engedj! Mennem kell - téptem ki magam a karjaiból.
Mirenee kiment a sötét éjszakába teljes egyedül és a csillagokat nézte. De sírt is... Közelítettem hozzá, csak meghallotta a lépteimet.
- Ne gyere közelebb! - állított meg gyorsan. - Elárultál és becsaptál engem! Hogy tehetted? Azt mondtad, szeretsz!
- Szeretlek is, Mirenee! - feleltem az igazat. - Nagyon szeretlek! Ez csak egy félreértés!
- Hazudsz, Matias! Hazudsz! Nem hiszek neked! Én azt hittem, szeretsz! Azt hittem, mindennél fontosabb vagyok neked! Azt hittem, ki fogsz állni értem mindig és mindenhol! De nem így lett!
- Mirenee, hidd el, nem akartam! Nem szándékos volt, csak csőbe húztak! - válaszoltam, majd közeledtem hozzá. Már majdnem elértem...
- Ne érj hozzám! - förmedt rám a lány, aztán elment és keserves zokogásba kezdett.
Nem tudtam nézni... Talán sosem láthatom. Utána futottam, hátha utolérem, de nem így történt. Próbáltam hallgatózni, vajon merre mehetett. Az ötletem kudarcba fulladt, mivel a baglyok huhogásán kívül semmit nem hallottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése