SilverForest - 5. fejezet

SilverForest 

 Ötödik fejezet 

 Mirenee 

     FELPRÓBÁLTAM EGY csomó ruhát. Szebbnél szebbeket adtak a kezembe, már azt sem tudtam, hol is járok. A legutolsó darab volt az igazán kihívás! Egy smaragdzöld, pánt nélküli uszályos báli ruha. Tökéletesen passzolt rám, ami teljesen hihetetlen volt! Olyannak találtam, mint a legelsőt: strasszos, de csak szolidan.

 - Oh, Mirenee! Elmehetnél akár modellnek is - csodálkozott Sonja.

- Ti pedig divattervezőknek! Nagy érzéketek van hozzá - feleltem kedvesen.

Matias csöndben figyelt bennünket. Már nem szólt egy szót sem, nagyon szégyellte magát. Átöltöztem, majd odaültem mellé.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle.

- Semmi - sóhajtott fel. - Tudod... olyan...

- Mi olyan? Mondd ki Matias!
- Olyan... gyönyörű vagy! Nálad szebb lányt sosem láttam, pedig a suliba is vannak - vallotta be, miközben elpirult.

- Ne tedd velem ezt! Kérlek ne!

- Mit? Én csak elmondom az igazat! Ez fáj neked annyira?

- Igen... Sonja és Elisa sokkal szebbek nálam! Nézz rájuk!
- Nekem akkor is te kellesz! - mondta, majd magához húzott és megcsókolt.

Vártam... de minek? Olyan tűz égett benne... még sosem láttam, sosem éreztem ilyet. Nem tudtam, milyen érzés... Hirtelen elrántottam magam.

- Ne tegyél soha többet ilyet! - vágtam oda neki, majd a lányokhoz rohantam.

- Segítek kivinni a csomagokat - ajánlottam fel a segítségemet.

Mikor hazaértünk kipakoltunk, majd a lányoknál éjszakáztunk. Épp beszélgettünk, mikor bejött Matias.

- Oh, Matias! Gyere, ülj ide közénk - hívta Sonja.

Szemmel láthatóan tetszett neki a fiú.

- Miért kaptam a báli ruhát? - kérdeztem, nem nagyon akartam a fiúval törődni, aki odaült mellém.

- Mirenee, kedvesem! Hát nem tudtad? - kérdezte ijedten Elisa. - Holnap lesz a nagy tavaszköszöntő bál!

- Ilyen sok idő eltelt január óta? Pedig én úgy emlékszem, hogy csak pár nap volt az egész - morfondíroztam. - Nekem is el kell mennem a bálba?

- Hát persze! - válaszolt Elisa - ott lehet nagyon jól bepasizni! - kuncogtak mindketten.

Kicsit fusztráltnak éreztem magam Matias mellett.

- Nekem is el kell mennem? - kérdezte a fiú unottan.

- Igen, Matias, igen! Meglásd, tapadni fognak rád a lányok! - kuncogott tovább Sonja.

- De én nem szeretném azt! - felelt mogorván Matias. - Meg hát, a sajtó is biztos ott lesz.

- Kik?! - kérdezték a lányok. - Minek lenne ott a sajtó?

- Hát... igazából... - dadogott a fiú. - Na jó! Nektek is elmondom! De tartsátok titokban, rendben?

- Oké, jól van - válaszoltak.

- Szóval - kezdett bele Matias. - Igaz, hogy csak tizenhét vagyok, de egy Forma 1-es versenyző. Eddig nem vagyok túl sikeres, de talán majd egyszer én is Világbajnok leszek. Ezért követ a sajtó.

- Júj! - kiabált Sonja. - Nagyon izgi!

- Na jó... Azért ne ragadtasd el magad! - figyelmeztette Elisa a testvérét.

Matias nem nézett rám. Úgy éreztem, hibát követtem el. Valahogy jóvá kellett tennem. De hogyan? Hívjam el egy bálba? Vegyek neki csokit? De mi van, ha nem szereti? Ajj! Sok a probléma! Miután elmentek a lányok aludni, odamentem Matias-hoz.

- Te meg mit akarsz? - kérdezte nagyon bánatosan.

- Szeretnék veled beszélni.

- Aha... miről is? Rájöttél, hogy szemét voltál velem? Rájöttél, hogy beléd szerettem már az első percben?

- Igen... valahogy jóvá akarom tenni - feleltem, miközben leültem az ágyra.

- Nos... lenne itt valami... - válaszolta gondolkodva. - Eljönnél velem a bálba?

- Nagyon szívesen! - mondtam, majd szépen lassan közeledtünk egymáshoz. Magához húzott, majd megcsókolt. Újra. Forró volt, mint a tűz... szenvedélyes. Nem kaptam el a fejem, pedig el akartam. Egyszerűen magával ragadott. Nagyon hosszú ideig voltunk így, hogy teljesen úgy éreztem, már órák óta csókolózom vele. Nem akartam többet farkas lenni... vissza akartam kapni emberi alakomat, hogy vele maradhassak örökre. Örökre a karjaiban. Örökké akartam érezni a forró, izmos testét. De jön még tél, nem is egy. Elhagyna? Esetleg elfelejt? Talál addig valaki mást? Nem tudhatom... Sajnos ezt a részt nem tudhatom...